A cikksorozat első részében utaltam arra, hogy az én korosztályomnak még kínos volt kövérnek lenni. Ma úgy gondolom ez jelentősen megváltozott. Ennek magyarázataként egy hasonlatot szeretnék bemutatni: Néhány évtizeddel ezelőtt még kuriózumnak számított a véres fegyver-, erotikus jelenet a TV-ben. Ez mára teljesen természetessé vált, alig van olyan film, amelyikben valamelyik elem vagy mindkettő ne szerepelne. Meg sem lepődünk rajta, hanem elfogadtuk.
Ez az elfogadás az, ami ma a gyermekek és szülők szintjén is a túlsúlyossággal / elhízottsággal szemben is kialakult. Egyszerűen mivel minden ötödik kisgyerek, minden negyedik felnőtt és kamasz elhízott, meg sem lepődünk rajta, ha az utcán, iskolában ilyen személlyel találkozunk. Természetessé vált, hogy köztünk élnek. Félreértés ne essék, én nem akarom őket bántani, ez a cikksorozat nem is erről szól, hanem az általam felfedezett összefüggésekről, és ezekkel kapcsolatba hozható egészségügyi problémákról.
Beszélgettem néhány túlsúlyos és elhízott gyerekkel, akik belemerültek a virtuális világukba (itt nem feltétlenül csak a játékfüggőségre gondolok, hanem a társaikkal töltött mozgásszegény életvitelre), nem éreztem a beszélgetéseinkből azt a problémát, amit én anno a külsőmmel szemben, tapasztaltam. Persze én nem vagyok pszichológus, lehetséges hogy elkerülte a figyelmemet, de azt észrevettem, hogy tudatalatt egy olyan környezetet alakítottak ki, ahol nincsenek társadalmi hátrányai az Ő testösszetételüknek. Ennek örülhetnénk, hisz egy olyan világban élhetünk, ahol nincsenek hátrányosan megkülönböztetve a súlyproblémákkal küszködő gyerekek. Az előbbi mondatom után érezhetően, jön a “de” rész.
Sajnos ennek a pozitív elfogadásnak, negatív következménye is van. A belső motiváció teljes hiánya, mivel az iskolában, nincs “cikizve” a társai között, ne adj Isten a szülei is túlsúlyosak, elhízottak, azt a példát látja, hogy minden rendben van. Abban a mozgásszegény világban számára nem probléma a túlsúlya, így nincs is késztetése arra, hogy ezen változtasson.
Összefoglalóan arra a következtetésre jutottam, hogy a gyermekkori elhízás, az elmúlt években átlépett egy olyan “küszöbön”, ami után “gyorsítópályára” került a folyamat. Megszünt a társadalmi kirekesztés visszatartó ereje. A fiatalok, egyre jobban “belesimulnak” a társadalmi énképbe, így ameddig az orvos nem szól, hogy baj van, nem is szándékozik sem a szülő, sem a gyerek az életmódján változtatni, mely hanyagság, komoly társadalmi és egészségügyi kockázatok melegágya.
A következő részben, az elhízás okozta komplikációkról írok. “A gyermekek egészsége veszélyben!” címmel. (3. rész)
Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon az oldal tulajdonosával történt előzetes megállapodás nélkül.
Tilos továbbá terjeszteni másféle átírásban és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került! Kizárólag az oldal teljes tartalmára mutatva, link formájában osztható meg.
