Csak úgy, mint a természetben mindenki fehérjét fogyaszt, aki megengedheti magának!

Nagyon jól látható a jobb oldali képen, hogy a világon folyamatosan növekszik a fehérje fogyasztás (ezen belül is az állati eredetű fehérje).

Jogosan felmerül a kérdés, hogy meddig tartható fent ez a folyamat? Erre a választ senki se tudja, de előbb utóbb alternatívák után kell majd néznünk.

Egyik ilyen alternatíva a növényi fehérjeforrások. Egyes nem vegetariánus sportolói körökben, elterjedt az a közhiedelem, mely szerint a növényi fehérjeforrásokat nem kell számolni, figyelembe venni. Ezt azért állítják, mert szerintük nem tartalmaznak minden aminosavat. Ez nem igaz! Minden aminosavat tartalmaznak, de bizonyos növényes, bizonyos aminosavakat nagyon kis mennyiségben. Ezeket hívjuk limitáló aminosavaknak.

A hüvelyes növények (pl. Borsó, bab), gazdagok metioninban és triptofánban, de kevés lizint és izoleucint tartalmaznak. A fűfélék, mint pl. a zab és rizs, gazdagok lizinből és izoleucinból, de keveset tartalmaznak metioninból és triptofánból. Kettőjüket kombinálva (pl. rizibizi), teljes értékű aminosav profilt kapunk, ezáltal a szervezetünk a fehérje tartalmukat, jól tudja hasznosítani. Általában nem 100% az emészthetőségük és lassú a felszívódásuk. Az izomépítésre igazán alkalmas úgynevezett BCAA aminosavakból (lizin, valin, izoleucin), kifejezetten szegények. Ez van akinek jó, van akinek rossz. Testépítőknek nem jó, de állóképességű sportolóknak kifejezetten jó.  

Növényi fehérjefogyasztásnak, sok egészségügyi előnye van. Csökkenti a savasodást. Allergiás és cukorbetegségekben szenvedőknek javasolják a növényi fehérje túlsúlyt. Csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek, daganatok rizikóját. Diétában (sportolóknál formábahozás esetén) is jó a növényi fehérje túlsúly, mert jóval kisebb inzulin kiválasztást okoz.   

A befejező részben, a fehérjefogyasztás esetleges mellékhatásairól írok. “A fehérje, (károsítja a vesét?)” címmel. (7. rész)